Az utolsó bejelentkezésem óta, ami lassan egy hónapja volt ,rengeteg dolog történt Héthatáron. Azzal kezdeném, hogy minden anyakecskénk leellett, összesen 19db gida született. Ez a 9 anyához mérten elég jó szaporulatnak számít. Sajnos ahogy előző posztomban már írtam, Lulu hármas ikrei közül egy gidája halva jött a világra, Margit hármas ikrei közül egy leányka egy naposan pusztult el, ráadásul Lulu másik két élve maradt csemetéje elég gyengécskének bizonyultak. Mint utólag kiderült 13 éves Lujzink már nem való anyukának, ugyanis mind a három gidája valószínűleg szelén hiánnyal kűzködött már az anyaméhben, ezért történt halva születés, és ezért betegedett le a másik két kicsi is. Az egyikhez már egynaposan állatorvost kellett hívni, ő a szelén injekció, a meleg garázs, és a sok-sok simogatás hatására egy hét alatt meggyógyult, a tesója viszont egy hetes korában órák alatt került nagyon rossz állapotba, rajta már a szuri sem segített, igy Lujzinak a második gidája is elpusztult. Szomorkodtunk rendesen. A következő napokban Jolánka 2 fiúcskának, Gréta 2 fiúnak, 1 lánynak, Sára 2 kislánynak, Luca 1 leánykának, Zita és Orsi pedig 1-1 fiúcskának adott életet A bakunk:.Gazsi, nagyon tudhat valamit, mert 10 napon belül 4 hármasikerpár született tőle .A nemek aránya igencsak a fiúk irányába húz, a megmaradt 16 gidából 6 a kislány, 10 a kisfiú.
Már 13 éve van kecskénk, évekig azonban csak hobbiból tartottunk 1-et aztán 2-t.Tavaly előtt ősszel határoztam el, hogy komolyabban , mondhatni hivatásszerűen szeretnék foglalkozni a kecskékkel, a sajtgyártással. A tavalyi nyarat próbaidénynek, tanulóévnek szántam. Eddig minden évben a kis gidák addig voltak az anyjukkal, amíg el nem adtuk őket. de miután megtapasztaltam, hogy a rájuk fordított idő és kemény munka megtérül, idén elhatároztam, hogy változtatok a stratégiámon, és a kisfiúkat mindenképp10 napos korukban leválasztom, tápszerrel táplálom őket, hogy a tejet saját hasznomra fordíthassam.
Amikor én ezt nagyon szépen kitaláltam, fogalmam nem volt arról, mire is akarok vállalkozni.
Mivel a gidák folyamatosan születtek, azt hittem lesz időm megtanítani őket szépen egyesével először a cumisüveg, majd a szoptatóvödör használatára.
Erre mondják:' Ember tervez, Isten végez.'
Az első pár nap jól indult. Kezdtem kettővel, ők nagyon ügyesek, meg persze folyamatosan éhesek voltak, hamar megtanulták mire való a cumisüveg. Ekkor persze vérszemet kaptam, gyorsan még 6 gidát közéjük tettem. Ők azonban úgy gondolták, jól kiszúrnak velem, és nem voltak hajlandók, se anyatejet, se tápszert üvegből inni.
1-2 napig sztrájkoltak, enni nem ettek, de annál jobban óbégattak. Minél jobban kiabáltak ,annál jobban kiabáltak a leválasztott anyukák is. Egyrészt azt hittem, hogy megbolondulok, hogy nem tudom megtanítani őket enni, másrészt féltem hogy a falu vég rák küldi a rendőrséget csendháborítás miatt.
Most ott tartunk, hogy 14 gida van naponta 3-4-szer saját igényük szerint szoptatva.Van közülük, amelyik már 5 perc alatt telerakja a pocakját vödörből, ( és szerencse ma már ez a többség ) de azért még olyan is van akinek könyörögni kell, hogy egyen. Kezdek én is, ők is belerázódni a dologba. A reggeli és az esti fejés és etetés így már 3-ról, 2 órára csökkent.
A kicsik közül eddig 4 kislánynak, és csak 1 fiúcskának van gazdája. Lulu megmaradt kislánya: Ella, (Szörnyella rövidítve, ugyanis a kis buksijának egyik fele fehér, a másik fekete) mivel egy napos korától cumiztattuk marad, nem adjuk senkinek. Így 1 kislánynak, és9 fiúnak nincs még örökbefogadója.Nagyon szeretném, ha jó helyre kerülnének, ha legalább úgy szeretnék őket mint mi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése